TR 514, 28

„Csak egy pillanatig nem figyelek oda, és az idő elrepül. Ha hihetek a saját számításaimnak, ma kezdődik az első hyweg utolsó wegje. A huszonnyolcadik weg. Elképesztő, hogy azóta sem járt erre senki sem… se szigetlakó se egy bárka… talán okkal kerülik el Xilveast?

Bárhogy is van, az élet megy tovább. A sziget közepe felé haladva felfedeztem egy hosszúkás termést hozó növényt, és jelenleg ezzel kísérletezem. Nyersen nem a legkellemesebb, tűz felett feketére ég, beáztatva pedig egy idő után szétmállik. Vélhetően a porrá zúzott változatával sikerül majd kezdenem valamit, már ha rájövök, hogy mire kívánom használni. Rábukkantam egy kiváltképp furcsa szikla fajtára is, mely kemény mint egy harcos urrs, de kinyílik és lapjaira bomlik, ha tűzbe teszem. Előző este egy ilyen kővel tartottam életben a tüzet, mely nyolc reyjel később is parázslott még.

Hacsak valahol nem mentem keresztül egy … olyasmin, mint a tónál, akkor megközelítőleg ezernyolcszáz-kétezer rylom távolságra lehetek, de hogy mennyi lehet még hátra Xilveas túlpartjáig? Ezer rylom? Talán ötvenezer vagy százötvenezer? Megannyi kérdés, melynek válaszait könnyedén meghazudtolhatja egy újabb… áthelyeződés…”