TR 514, 46

„Egyszerűen káprázatos! Itt állok, a túlsó part legutolsó sziklájának a csúcsán, lábam alatt ezer és ezer rylomnyi mélység, ahol a sziklafalat hullámverés ostromolja. Lehet, hogy az yzyx sugarainak játéka csupán, de innen úgy fest, mintha a távolban egy vörös, egy zöld és egy kék színű óceán mozgolódna egymás határában, mint a fészkelődő rágcsálók. Talán a hőfok? Sűrűség? Vagy csak káprázik a szemem? Mindenesetre gyönyörű látvány, és csupán ötszáznégyezer-nyolcszáztizenhárom rylomba került idejutnom. Nem kis távolság… de a méretes számok ellenére mégis úgy érzem, hogy még semmit sem láttam Xilveasból. Meghökkentő növények, bizarr állatok és megmagyarázhatatlan természeti jelenségek, készen arra, hogy felfedezzék őket!

Majdnem elfelejtettem, hogy előző este elneveztem yzyx-nek az ég lángoló óriását.”