Szerző: Erik Boltsek

  • A Szerep – II. (Novella)

    A Szerep – II. (Novella)

    A mai nappal folytatódik Mariann története, aki többedmagával egy show műsornak szentelt kastély foglyává vált. Fogadjátok szeretettel. 🙂 – három hónappal korábban – – Szóóval… egy kastélyban? – Mariann épp a menedzserével egyezkedett egy csésze friss, gőzölgő kávé és egy szelet francia krémes felett a Púder egyedi hangulatú, színes idomokkal szegélyezett teraszán. – Pontosan! Pár…

  • Hugrox Naplója – Novella (15. bejegyzés)

    Hugrox Naplója – Novella (15. bejegyzés)

    TR 519, 591 „Hosszú időbe telt, de népük választott szószólójának sikerült elsajátítania nyelvünket, így végre lehetőségünk nyílik betekintést nyerni az életükbe, és megtudhatjuk, mi okból érkeztek mihozzánk. Ráadásul ekkora létszámban.” TR 519, 595 „Ha valóban lenne egy istenünk… egy mindenható, mindentudó entitás valahol a világban… talán jómagam is hozzá fordulnék. Ennek a népnek… a dhu’uutoknak…

  • Hugrox Naplója – Novella (14. bejegyzés)

    Hugrox Naplója – Novella (14. bejegyzés)

    TR 519, 562 „Az együttélés nehezebb feladatnak bizonyul, mint gondoltuk. Vagy gondoltam. Egyelőre a nyelvi akadályokat sikerül áthidalni mutogatással, de hosszabb távon ez nem lesz fenntartható. Két wegbe telt, mire annyit sikerült megértetnünk velük, hogy ki kell jelölniük maguk közül valakit, aki elsajátítja nyelvünk. Ha őszinte akarok lenni, nem túl bizalomgerjesztő az a folyton hunyorgó,…

  • Hugrox Naplója – Novella (13. bejegyzés)

    Hugrox Naplója – Novella (13. bejegyzés)

    TR 519, 552 „Kettő weggel ezelőtt, az ötszázötvenediken egy új faj két egyedét fedeztünk fel Grzuxtroemtől néhány ezer rylomra, a part menti Yroxyt-hegyek lábánál. Nagydarab, szőr fedte lények, hatalmas fogazattal és karmokkal, de ártalmatlannak tűntek. Nem beszélik a nyelvünk, így mutogatás révén annyit tudunk meg, hogy dhu’uutként hivatkoznak magukra, és – ha jól értettem –…

  • Hugrox Naplója – Novella (12. bejegyzés)

    Hugrox Naplója – Novella (12. bejegyzés)

    TR 517, 314 “Azt se tudom, hol hagytam abba, de nem is igazán gondoltam, hogy újra tollat fogok ragadni, hogy téged szórakoztassalak. Úgy tűnik mégsem látom a jövőt, pedig szinte minden este hallani az én dicsőségemre épített templomban a szónoklatokat a végtelen tudásomról. Ha ők ezt tudnák… Sok minden változott, mióta utoljára jelentkeztem. Kétszáztizennégy weg……