Régen jártam már az oldalon. Sajnos sok elfoglaltságom akadt az utóbbi időben és nem igazán volt időm az oldalt is naprakészen tartani, de most igyekszem ezt pótolni. 🙂 Kezdésnek elhoztam egy régebbi novellámat, amit Kosztolányi Dezső A rút varangyot véresen megöltük c. verse ihlette:

– Attól tartok asszonyom, hogy a gyermekei nem ússzák meg egy figyelmeztetéssel. – közölte hűvösen a családiház nappalijában ácsorgó hórihorgas rendőrtiszt.

– Nem, nem teheti! Ők nem…

– Hölgyem! A fia és a lánya már jó ideje tervezgették, hogy bosszút állnak az általuk csak varangynak csúfolt osztálytársukon, és ez visszakövethető egészen a legelső messenger üzenetig amit erről váltottak!

– Lehetetlen! – az anya elkeseredetten tiltakozott. – Ők soha senkinek nem ártanának!

A rendőr elővette noteszét és felolvasott néhány sort.

– “Dolgoztunk, mint a hentesek. Botokkal nyomtuk le a földre, az egyik vágta, másik ölte.” Jóformán büszkélkedve osztották meg ezeket a sorokat egy fórumon, a lábnyomok pedig idáig vezettek attól a víznyelőtől ahová Róbert testét dobták.

– Nem… nem… nem! – az anyuka könnyekben tört ki és elkeseredettségében megpróbálta kituszkolni az egyik rendőrt a bejárati ajtón, de ő meg se moccant.

– Ne próbáljon megakadályozni különben magát is bevisszük! – a magas, szakállas férfi elővett két bilincset és az alig 13 és 15 éves gyerekek csuklóira kattintotta azokat akik egészen eddig ártatlan arcot vágva ültek a nappali kanapéján. – A 17-es körzet kapitányságra visszük őket, és javaslom, hogy egy ügyvédet is hozzon magával.

A rendőrök kikísérték a két gyereket, majd beültették őket a rendőrautóba, édesanyjuk pedig az ajtófélfának dőlve, zokogva nézett utánuk.

A fekete és fehér színekre pingált rendőrautó tetején felvillant a kék jelzőfény, a rend őrei pedig elégedetten lódultak meg az őrs irányába, tudván, hogy kézre kerítették azokat, akik a felismerhetetlenségig verték, kínozták majd megölték a kisvárosi iskola legújabb tanulóját, akinek a családja alig pár hónapja érkezett külföldről.

– Még mindig nem hiszem el… – suttogta társának az anyósülésről a hórihorgas rendőr. – Hogy képesek ilyesmire?

– Én az internetet hibáztatom. – vágta rá a másik, idősebb, pocakos férfi. – Elzárnám őket tőle, az biztos és ha rajtam múlna, akkor már ho-áhh!! – kiáltott fel fájdalmában a volán mögötti rendőr, majd a lapockájához kapott, amibe egy hosszú konyhakést mélyesztett a mögötte kuporgó kisfiú.

– Mi a fa-?! – hördült fel a másik férfi, mire a kislány előhúzott egy bicskát és hidegvérrel, fültől fülig átvágta a rendőr torkát.

– Márk!! Márk, mi a… – hebegte a volán mögötti férfi, majd a kislány az ő torkát is átvágta.

Az autó elszabadult, majd mély, út menti árokba csapódott. A kisfiú előremászott, kikapcsolta a szirénát, a kislány pedig leakasztotta a pocakos rendőr övéről a kulcsokat. Az autóból kiszállva mosoly terült el mindkettejük arcán, ahogy ledobták láncaik és gőggel emelték fejüket magasra a hóhér, törpe gyilkosok.