TR 519, 552

„Kettő weggel ezelőtt, az ötszázötvenediken egy új faj két egyedét fedeztünk fel Grzuxtroemtől néhány ezer rylomra, a part menti Yroxyt-hegyek lábánál. Nagydarab, szőr fedte lények, hatalmas fogazattal és karmokkal, de ártalmatlannak tűntek. Nem beszélik a nyelvünk, így mutogatás révén annyit tudunk meg, hogy dhu’uutként hivatkoznak magukra, és – ha jól értettem – csak ketten vannak. A jó kapcsolat kialakítása jegyében meginvitáltam őket az otthonomba, hogy étellel, itallal kínáljam őket. Találkozásunk ennyiben ki is merült, minek után maguktól távoztak Grzuxtroemből. Furcsa szerzetek, és nem tudom, hogy hallunk-e még felőlük, de valamiért úgy érzem, hogy ennek itt még nincs vége”

TR 519, 554

„Ezen a reggelen elképesztő látvány tárult a szemem elé Grzuxtroem falának tetejéről. A kaputól az Yroxyt-hegység lábáig sorakoztak a dhu’uutok, oldalukon hordozó kosarak, zsákok, szütyők és egyebek, amibe csak pakolni tudtak! Először inváziótól tartottam, és készültem volna riasztani Gerx és Zuys harca éhes kompániáját, majd észrevettem, hogy sovány, piszkos és nyúzott kicsik és nagyok bámulták sóvárogva a kapunkat, és ekkor értettem meg, hogy ők csupán a jobb élet reményében érkeztek Grzuxtroembe, amit nem tagadhatunk meg tőlük.

Hogy legyen hova szállásolnunk őket, azonnali hatállyal kijelöltem Grzuxtroem térképén egy új kerületet, mely a Ruexrom nevet kapta. A lakosság többsége Yyrix és Wertrom kerületeit lakja, így legalább ennek a lakatlan épületek tarkította városrésznek is lesz végre haszna. Remélem hamar leküzdjük a nyelvi akadályokat, és megvitathatjuk a dhu’uutokkal ezt a helyzetet és érkezésük okát.”