TR 514, 100

„Századik weg. Nem is… nem is tudom mit érzek ennek kapcsán. Egy vesszőfutással ért fel az első néhány weg, amit Xilveasban töltöttem, de sok minden változott azóta.
Számos kihívással szembesültem, csalódások sora gyötört, de ezek ellenére lelkesedésem írmagja kitartott mellettem!

Nem csak a századikra, de talán az egyik legkülönlegesebb wegre ébredtem! Találkozom Y’ky’uttal! Szívem a torkomban dobog, a pikkelyeim szüntelenül zsibonganak, tagjaim pedig nehezebbek, mint valaha. Bele se merek gondolni, mi lesz, ha szemtől szembe leszek vele és elmerülök gyönyörű szemeiben. Kívánj szerencsét…”

„Még mindig a századik weg, és most már pontosan tudom, hogy mit érzek. Nehezemre esik leírni, de… megpróbálom.

Y’ky’ut az otthona előtt várt rám, majd elvittem ahhoz a forró vizű tóhoz, ahol először láthattam a… az ő szépségét. Sokat beszélgettünk. Mesélt az otthonáról, Z’yhes-ről, melyet a Xyrben élő q’her népcsoport ajándékozott nekik.

Ahogy hallgattam a múltjáról mesélni, egy lenyűgöző urrs hölgy képe állt össze elmémben.
Y’ky’ut gyönyörű teste és selymes hangja felébresztett bennem valamit. Valamit, amiről azt gondoltam, hogy végleg álomba szenderült. A kellemesen meleg vízbe merülve ajkaink alig tudták elengedni egymást, és hamar közelebb kerültünk egymáshoz. Egy ideig szavak nélkül maradtunk, és csak a partvonalat csapkodó, szapora hullámok sokasága árulkodott románcunkról.

A szájával együtt szeme is mosolyra húzódott, és miközben eggyé váltunk, ujjbegyeivel finoman cirógatta hátam. Éreztem testének minden apró rándulását, és biztos voltam, hogy őt is ugyanaz a hév fűti, mint engem, de… tévedtem.

A rándulások és a… cirógatás… más célt szolgált! Méghozzá az átkozott leányanyák célját!! Meggyőzték, hogy én vagyok a mindenható, és csak azért közeledett hozzám, és csábított hibátlan, aranyba csomagolt testével, hogy láthassa a hátamat tarkító sebhelyet! Mielőtt faképnél hagytam volna, elmondta, hogy Hyysha szerint a sebhelyem bizonyítja a származásomat és az igazukat.

A fellegekből a mélybe zuhantam, és magányosan tértem vissza Grzuxtroembe, bár nem értem, miért nem az ellenkező irányba indultam…”