TR 514, 91

“Grzuxtroem lassan várossá fejlődik, amiben nagy szerepet játszik Gerx és Zuys megfeszített fizikai munkája, de Reyas és Hyysha, a leányanyák is kiveszik a részüket a munkából vízhordással, gyűjtögetéssel, és apróbb vadak elejtésével. Hyrgres gyógyítónkká lépett elő, Y’ky’ut pedig a terményekért felel, melyek gondozásában rendszeresen segédkezem. Jobbára az élelmezésünk okán szegődöm mellé, de el kell ismerjem, hogy Y’ky’ut ezüstös hajkoronája és aranyszínű pikkelyei számos alkalommal ragadták el a tekintetemet. Legutoljára akkor, amikor felfedeztünk egy ámulatba ejtő tisztást, melynek közepén egy forró vizű tó bújt meg. Láttam már vonzó urrs hölgyeket, de Y’ky’ut mindannyiukat lekörözi. Igyekeztem leplezni a zavarom amikor levetette ruházatát és vízbe merítette kerekded idomait, de nem vagyok biztos benne, hogy sikerrel jártam. Talán egyszer lesz elég bátorságom közeledni hozzá…

Xilveas kezd a szívemhez nőni, noha a Reyas és Hyysha terjesztette „isten eszme” azóta is beárnyékolja örömömet.
Szülőhazámban, Uryeas-ban nem ismeretes gyakorlat ez, ők mégis mindenáron bele akarják szőni Xilveas alapjaiba.
Amikor kérdőre vontam őket, kacarászva legyintettek rám, mintha csak tettetném a tudatlant, de végül sikerült kiderítenem, hogy az isten egy minden és mindenki felett álló, végtelen hatalmú és tudású lény. Igazságosztó hóhér és halhatatlan megmentő egyszemélyben. Ezek közül egyik sem vagyok, de ők válltig állítják ennek ellenkezőjét, méghozzá olyan hitelesen, hogy Gerx és Zuys is melléjük szegődött!

Nem tudom mi tévő legyek. Azt állítják, hogy a szavam törvény, de bármikor szót emelek ez ellen, ők áldásnak veszik – jelentsen bármit ez a szó –, és kifejezik csodálatukat a szerénységem iránt.

…. őszintén kezdek aggódni.”