TR 514, 94

„Ez nem lehet igaz! Pár wegre magam mögött hagytam Grzuxtroemet, hogy a közeli hegyekben egymagam lehessek, és visszatértemkor egy ismeretlen épület fogadott a főtéren!
Reyas és Hyysha mosolyogva szaladtak oda hozzám, és boldogan mesélték, hogy milyen jól haladnak. Templomként hivatkoznak rá és miközben írom soraimat, még most is hallom a kalapálás és fűrészelés idegörlő zaját. Hangot sohasem adnék ilyen gondolatoknak, de úgy érzem, le kell írjam: bár elsüllyedtek volna a hajójukkal együtt!!

Talán Y’ky’ut az egyetlen Xilveasban, akinek valóban örülök. A huncut mosolya és csillogó szeme hatásos gyógyír a leányanyák okozta gyötrelmekre. Mialatt távol voltam, elhatároztam: ideje előcsalogatni a lelkemből mindazt, amit Y’ky’ut iránt érzek, és elhívnom őt egy találkozóra. Néhány rey, és minden kiderül.”

„Az imént tértem haza. Szívem vadul kalapál, gyomrom furcsán viselkedik, mosolyom pedig nem akar szűnni, így hát tollat ragadok, hogy elújságolhassam: Y’ky’ut igent mondott!!”