Elkezdődött az év, úgyhogy elhoztam egy félkész novellám bevezetőjét, melyet az Árulók sorozat és Hermányi Mariann ihletett. (Melyet hálásan köszönök)

Számomra az Árulók jelenleg az egyik legjobb tv műsor ami fut, és rögtön beindította az agygépet az a vesszőfutás, amin Mariann keresztülment.

Fogadjátok hát szeretettel A Szerep című novellám első részét.

– Ilyen nincs! Ilyen a világon nincs!! – Mariann dús, barna hajkoronája, mely jobb napjain fényesen omlott kecses vállaira, most csapzott tincsekre bomolva követte minden mozzanatát, miközben ő az impozáns, vidéki kastély második emeleti dolgozószobájában kereste éjszakai menedékét. Egy olyan menedéket, melyet a kastélyban bolyongó társai közül még senki sem fedezett fel magának.

A sikeres és vonzó színésznő épp a legújabb darabjának bemutatójáról tartott hazafelé, amikor telefonja kijelzőjén felvillant az ügynöke arcképe. A nagy áttörése, a New York-i Bohózat óta megsűrűsödtek az efféle hívások, így biztos volt benne, hogy egy új szerepet jelent a veszettül rezgő készülék. Imádta a munkáját, imádta az embereket akikkel együtt dolgozott, várostól, színpadtól függetlenül. De a kastély… mindent megváltoztatott. Még a legvérfagyasztóbb lidércnyomásai során sem gondolta volna, hogy legújabb szerződését tinta helyett a saját vérével szignózta.

– Hogyan győzhetném meg őket?! Teljesen belelovallták magukat annak a tébolyult idiótának a teóriájába!! – a stáb már napok óta nem bukkant fel a vastag láncokkal zárt és magas kerítéssel körbekerített birtokon. Nem forogtak kamerák és nem volt script. Csak a kegyetlen valóság. Fejenként egy szoba, éjszakánként egy halott, és reggelente egy már-már tettlegességig fajuló vita, melynek ötödik napja volt Mariann a célpontja.

A magát introvertáltnak valló színésznőt élete során sokszor félreértették, visszafogott, tartózkodó személyisége okán pedig hamar a nyakába aggatták az áruló jelzőt, és a bizalmatlanság béklyóját. Napról napra egyre elkeseredettebben bizonygatta ártatlanságát a valódi hóhéroknak, akik az első adandó alkalommal készek lettek volna a halálsorra küldeni őt.

Reinhold Silbermann képe a Pixabay -en.