TR 514, 84

„Micsoda fejlemény! Alig hiszek a szememnek! Remegve írom soraim. Izmaim sajognak, de mindannyian túlélték! Az építkezésbe ölt energia többé nem a figyelmem lekötését, hanem a hajótörött jövevények jólétét jelenti. Mostanra mindannyian visszavonultak új otthonaikba, én pedig búcsút intek magányomnak, és feljegyzem, hogy Grzuxtroem hivatalos lélekszáma elérte a hetet.”

TR 514, 101

“Grzuxtroem wegjei hosszúak, fárasztóak és dolgosak. Mindannyian kivesszük a részünket a feladatokból és senki sem henyél. A pikkelyeik színéből nyomban láttam, hogy másik urrs családból valóak, de remekül megértjük és segítjük egymást. Egyetlen aggályom van csupán, ami egy velük együtt érkezett eszme.
Amikor csak meglátnak, a két leányanya úgy szólít, hogy „isten”. Nem volt lehetőségem kérdőre vonni őket emiatt, de az irántam táplált odaadásuk zavarba ejtő mértékeket ölt.

Elképzelhetőnek tartom, hogy annyira megrázta őket a hajótörés, hogy ebben lelnek nyugalomra. Várok még néhány weget, hogy megszokják az új életüket.

Ezt érzem helyesnek… de bízom benne, hogy nem üt vissza…”