Az elmúlt napokban kissé lefittyedtem. Megfáradtam az évre, ezért a bejegyzések száma is visszaesett szinte minden felületen, de ennek ellenére a fejemben körvonalazódik az éves értékelő, hiszen 2024 elég mozgalmas volt. Ameddig erre várunk, úgy gondoltam visszahozom Hugroxot és az ő naplóját, mely egy, Az Álomkörből kiragadott fejezet. A benne foglaltak kiemelt fontosságúak a Párhuzamos létezés történetében, azonban a második kötetbe már sehogy se tudtam beilleszteni és így jött a novella ötlete. Fogadjátok hát szeretettel Hugrox viszontagságos életútját:

Hugrox Naplója – 1. bejegyzés

TR 514, 5

“Partra vetődésemet követő ötödik weg. A bámulatosan jövedelmező expedíció, amire indultunk, végül a legénységem, a harkánom és családom életébe került.

A harmadik wegen már kész voltam felhúzni magamat a legközelebbi fára, de amikor lédús élelemre leltem azon a bizonyos fán, másra használtam a kötelemet. Uryeasban sehol sem látni ilyen, vörös virágú növényt, hát még olyat, aminek ilyen puha, kék és ízletes termése lenne. A balsors ellenére próbálom kihozni a helyzetből a legjobbat, ugyanis szemernyi esélyt látok arra, hogy valakit erre vetne a sors, aki megmenthetne.

Újra és újra emlékeztetnem kell magamat, hogy mindannyiunk közül én voltam az egyetlen szerencsés, akit végül nem nyelt el az örvény. Ugyan ez nem a saját szerencsémen múlt, hanem Grzux barátomon, aki kihúzott az örvény széléről, és átvállalta sorsomat. Ahogy itt ülök, egyre csak azon tanakodom, tehettem-e volna érte bármit, hogy mindketten túléljük? Vagy talán így kellett történnie?

Oda a harkánom, oda a családom, oda a barátom, nincs még csak egy tető sem a fejem felett, és nincs az a gyógyír, ami elállítaná szívem vérzését. Ha nem az éhség, akkor előbb-utóbb biztosan a magány fog végezni velem…”