A mai nap egy szuper nap. Mindjárt karácsony, péntek van, lassan vége az évnek, és úgy érzem rengeteg pozitív behatás és visszajelzés ért a héten, a hónapban és összességében idén. Írónak lenni nehéz. Ha olyan az ember személyisége (és általában a művészlelkek efféle habitussal vannak megáldva), akkor könnyedén magára veszi, ha valami nem úgy sikerül, ha valami nem úgy csapódik le egyeseknél ahogy szerette volna, de leginkább az tud fájni, ha az ember mondanivalóját félreértelmezik és még csak hajlandóság sincs annak megértésre. Írom ezt úgy, mintha valami vadonatúj divatbetegségről beszélnék, ugye? Pedig ez nem új keletű dolog, csak ahogy haladok előre az írói pályán, szép lassan szembejönnek azok a kereszteződések, stop- és behajtani tilos táblák, amiknek a létezését korábban csak sejtettem. Ez akkor kifejezetten érdekes, ha az ember gyalog indul el azon a bizonyos pályán, majd biciklire pattan, utána pedig kocsiba ül és ahogy egyre több helyre jut el a neve és a produktuma, egyre több lesz a leágazás, kereszteződés és tábla… de az élet nem áll meg, menni kell tovább.
Most, hogy kellően melankolikus a hangulat, ideje a jóról is beszélni. Mert ugye… noha a Párhuzamos létezésben is számos negatív fordulat van, mégis van helye a humornak, örömnek és boldogságnak, úgyhogy jöhetnek az utóbbiak.
A mai nap folyamán Schmidt-Czetli Ágnes jóvoltából A magyar szerzőkért honlapján megjelent egy velem készült interjú, a Facebook oldalon pedig minden órában kikerült egy cikk, interjú, vélemény vagy éppenséggel valamelyik rövid írásom, melyeket itt is olvashattok. Hiszitek vagy sem, de még most, több, mint egy évvel a Párhuzamos létezés megjelenése után is nehezen hiszem el, hogy itt tartok. Hol itt? Ott itt, ahol ellátogatok egy minőségi, magas presztízsű irodalmi közösség oldalára, ahol a címlapon ott virít a képem, mert felkértek egy interjúra. Ez egy igazán hatalmas lépés… mit lépés… ugrás onnan, hogy fejemet vakarva töprengek, vajon ér-e valamit az, amit írtam.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt olyan, aki visszavett a lelkesedésemből, de ugyebár kinek nem volt? Nincs olyan írás vagy mű, ami mindenkinek tetszik és soha nem is lesz. Ez törvényszerű, viszont amíg a támogatóim száma egyre csak nő, amíg egyre többek polcára kerül fel a Párhuzamos létezés és amíg egyre többen írtok rám azzal, hogy “te figyi, ez tényleg jó!” addig azt hiszem nem lehet gond. 🙂 Most pedig a lényeg: ha titeket is érdekel miről beszélgettünk Ágival, akkor kattintsatok az alábbi linkre az interjúért. És ha már itt vagyok… szeretném megköszönni mindannyiótok támogatását. Ti vagytok számomra a világ!
Boltsek Erik hivatalos oldala 
Hozzászólás